Életrajz

Rozsnyai Ervin1926. június 29-én született Budapesten. Apja kereskedelmi alkalmazott volt.

A budapesti olasz gimnáziumba járt, a 7. osztály elvégzése után politikai indokolással kizárták az iskolából, érettségi vizsgát a kényszerű megszakítás miatt csak a háború után tett.

1944-ben behívták munkaszolgálatra, ahonnan két hónap múlva megszökött és illegalitásban élt a felszabadulásig. Kapcsolatban állt az illegális Kommunista Párt néhány tagjával, iratokat és pénzt szerzett részükre, élelmet hordott a lezárt zsidó házakba. 1944 karácsonyán átszökött a szovjet csapatokhoz és jelentkezett frontszolgálatra. Katonai kiképzés híján csak sebesültszállításban vehetett részt, később egy tábori konyhára osztották be.

1945-ben leérettségizett, majd beiratkozott a budapesti Tudományegyetem bölcsészkarára, de tanulmányait anyagi okokból rövidesen abba kellett hagynia. Egy ideig lapkihordásból élt, majd a Magyar–Szovjet Társaságnál dolgozott. 1947 januárjában tagja lett a Magyar Kommunista Pártnak. Ugyanebben az évben alapfokú pártiskolát, majd pártiskolai előadóképzőt végzett, és 1947 őszétől 1950-ig a Budapesti Pártbizottság alkalmazottjaként pártoktató volt.

1950-ben csehszlovákiai jutalomüdülésre küldték, hazatérésekor pedig egy üzemben akarták elhelyezni, mondván, nincs üzemi gyakorlata. A felajánlott tisztviselői állást nem fogadta el, kitanulta az esztergályos szakmát, és fizikai munkát vállalt a Csepel Vas- és Fémművek Szerszámgépgyárában. 1951-ben behívták katonának. Leszerelése után beiratkozott a Lenin Intézetbe. Tanulmányait 1955-ben fejezte be, filozófia-szakon. 1958-ig a Képzőművészeti Főiskolán, 1966-ig az Iparművészeti Főiskolán tanított filozófiát, másodállásban pedig a Budapesti Pártbizottság esti egyetemén tanított filozófiát. Munkájáért többször kapott jutalmat és nyilvános dicséretet.

Több filozófiai tanulmánya jelent meg a Valóságban, a Filozófiai Szemlében és az Akadémiai Kiadónál. Munkáit a szakmában kiemelkedő színvonalú marxista írásokként tartották nyilván. 1966 januárjában rendőrhatósági figyelmeztetésben részesítették, a pártból kizárták, megvonták aspiránsi ösztöndíját, állásából mint munkaköre betöltésére alkalmatlant azonnali hatállyal elbocsátották, továbbá eltiltották írásai közzétételétől. Az indokolás szerint nem értett egyet a párt politikájával. A kizárásról írásbeli indokolást nem kapott. Munkahelye tizenhat éven keresztül nem volt, leszámítva az 1971-től kezdődő három évet, amikor tudományos segédmunkatársi minőségben szerződéses állományba vette a Műszaki Egyetem filozófia tanszéke. Az állás 1974. december 31-én kerethiány miatt megszűnt. Családi pótlékot nem kapott, saját maga és gyermekei orvosi ellátásáért biztosítási díjat kellett fizetnie. Alkalmi munkákból élt, hat idegen nyelvből fordított (olasz, francia, orosz, angol, német, spanyol). Herder-fordításáért 1979-ben nívódíjat kapott a Gondolat Kiadótól. 1968-ban kandidátusi fokozatot szerzett Kierkegaardról szóló disszertációjával.

1982 szeptemberétől a Marx Károly közgazdaság-tudományi Egyetem tudományos főmunkatársaként alkalmazták, innen ment nyugdíjba 1996-ban.

1984-ben a filozófiai tudományok doktora lett.

A tőkés restauráció után kiterjedt publikációs tevékenysége mellett elsősorban a Marx Károly Társaság vezetésével és az MKT Dialektika című folyóiratának szerkesztésével foglalkozott.

Budapesten hunyt el 2012. április 26-án.